Kedves Pilisszentivániak!

Korábbi tervünk, hogy 2021. március 15-én végre együtt ünnepelhetünk, mára ködbe veszett. Az új évtized kezdetét új típusú koronavírus árnyékolja be. Kényszerű, de szükségszerű korlátozások akadályozzák meg, hogy a Fő teret megtöltő pilisszentivániak előtt hangozhasson el a március 15-i ünnepi beszéd. Megakadályozza, hogy az emlékműnél az 1848-49-es forradalom hősei előtt tisztelegve közösen helyezzük el a megemlékezés virágait.

Kizökkent az életünk, kizökkent az idő megszokott medréből.

Kizökkent, mert versenyt futunk az idővel. Verseny futunk azért, hogy mindazok, akiket megtört a betegség, életben maradjanak.

Kizökkent az idő a megszokott medréből, mert nincsenek fesztiválok, nincsenek közös összejövetelek, nincs rohanás.

Kizökkent a magyarok élete 173 évvel ezelőtt, amikor 1848. március 15-én este a Nemzeti Színház díszelőadása a forradalom győzelmét ünnepelte.

És kizökkent nemcsak a magyarok, hanem az egész világ élete 2019-ben, amikor elszabadult a járvány.

Mondhatnák, hogy a két esemény párhuzamba állítása balgaság. De pillantsunk csak egy kicsit a szavak mögé:

Forradalom.

Harc.

Küzdelem.

Helytállás.

Frontvonal.

Ezek a szavak éppúgy elhangzanak forradalmak, szabadságharcok idején, mint ma, a járvány elleni védekezés során.

Képes volt a magyar nemzet arra, hogy forradalma vér nélkül győzzön.

Mi mást is mondhatnék ma, március 15-én?

Kell, hogy képes legyen az emberiség arra, hogy legyőzze a százezrek, milliók életét megkeserítő betegséget.

Ez a harc, mint a történelem legádázabb küzdelmei, már az egyes ember felelősségéről is szól. Nem elég, hogy csak a kutatók és az egészségügyi dolgozók küzdjenek. Felelős járványügyi magatartással helyt kell állnunk nekünk is.

Szabó Magda Kossuth-díjas író örökérvényű sorával köszönöm meg megtisztelő figyelmüket.

„A világ olyan gyönyörű, hogy egyre nagyobb felelősség embernek lenni”.