A Pilis hegységben az első ember az utolsó jégkorszak vége felé jelent meg. A jégtakaró visszahúzódott a sarkok felé és a nyári hőmérséklet a környéken már 11-12 °C volt. Elszaporodtak a hófajdok, a havasi pockok és a hermelinek.

A Kiskevély barlangjában és a szántói kőfülkében éltek az ún. ?barlangi gravettik? vagy ?barlangi eszkimók?. Létüket csak igen kevés régészeti lelet bizonyítja. Például a szántói kőfülkében megtalálták 1200 rénszarvas combcsontjainak levágott gömbölyű végét. Ismerjük a pilisi vadászok két ?szerszámát? is: az alig néhány centiméteres pattintott kőhegyet a ?gravetti hegy?-et, valamint a kőpengét, melyből kettőt egy 20-30 cm hosszú fa- vagy kődarabba foglaltak és kétélű kőlándzsaként használták.

A Remetehegy felső barlangjában (Máriaremete és Nagykovácsi között) 1969-ben megtalálták a neandervölgyi ember pattintott kőszerszámát, melynek anyaga Dorog környékéről származó jáspis. A barlangban 24 állatfaj maradványait találták meg, ami arra enged következtetni, hogy az itt lakók vadászattal foglalkoztak. A jégkorszak végével eltűntek a Kárpát-medencéből a hideg éghajlat jellegzetes állatfajai és velük együtt az itt élő ősemberek is. Bár kézzelfogható nyomokat nem hagyott maga után, de könnyen elképzelhető, hogy az ősember vadászat közben falunk mai területére is eljutott.

Dr. Mirk Mária